Dr. Füle Ádám

A szegedi egyetem fogorvostudományi karán kezdtem a fogorvosi tanulmányaimat, de a tudásszomjam külföldre csábított. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért külföldi világszínvonalú egyetemen tanulhattam a kor különböző technikáit, külföldiek között élve pedig számos ország kultúrájába is bepillantást nyerhettem. Ez segít a különféle emberekkel megtalálni a közös hangot.

Fogorvosként időnként szembesülünk azzal, hogy a legnagyobb körültekintés, precizitás ellenére is a páciens panaszkodik (elégedetlen), hogy nem jó, kényelmetlen a protézis, vagy korona. Sehogy nem akar jól illeszkedni, vagy nem tetszik. Hogyan is lehetne jó (az, ami nem természetes), ha a gondolkodás, érzelmek, amik a fogától „megfosztották” nem lett „kicserélve”, nem történt meg a belső átalakulás, továbbra is ott marad az elégedetlen, fájó érzés, és azon a helyen, ahol jelzett a test; a szájban.

Az egészségügyben szerzett munka tapasztalataim után egyre tisztábban látom, hogy számtalan esetben a betegség mögött egy elakadt érzelem, gondolat található.
Így kezdett el beszippantani a pszichológia iránti újonnan kialkult érdeklődésem.
Elvégeztem különböző tanfolyamokat a kineziológia, brain-gym, családállítás és coaching területein, melyeket a gyakorlatban is alkalmaztam először a fogászatban, majd attól függetlenül külön is.

A coaching során a kliensekkel igyekszem személyes viszonyt kialakítani, hogy oldjam a szokásos feszültséget és stresszt.
Szakítva a hagyományos eljárásokkal egy másabb nézőpontból segítek közelebb kerülni az ügyfelemnek önmagához, a rejtett képességeikre rálelni.
Olyan környezet kialakításában kísérem végig, amelyben a képességeiből fakadó tulajdonságai, mint előny jelennek majd meg.

Nézzünk a mélyére, és ne csak az íny alá, vagy fogának belső szerkezetébe!
Minden olyan esetben, amikor – az orvosi kezelések ellenére is- a tünetek továbbra is fennállnak, érdemes még mélyebben keresni az okot, a mögöttes ügyet felkutatni, felszámolni, hogy lehetőleg ne a foga lássa kárát! Az érzelmi világunk mélyén megtalálható érzések, emlékek, traumák, megoldatlan ügyek, gyakran okoznak a jelenben különféle testi, pszichés elváltozásokat, fájdalmakat, akár még a fogak romlását, vagy azok elvesztését is. Beazonosításuk, felszínre hozásuk akár a múlt, vagy a jelen problémáinak, megoldatlan ügyeinek megkönnyebbülést jelent a testnek, léleknek egyaránt. Ha képesek vagyunk elengedni azt, ami már nem válik a javunkra; neheztelést, haragot, egy személyt, egy sérelmet, bármi is legyen az. Csupán hozzáállásunk megváltoztatásával átkerülhetünk az Élet naposabbik oldalára, és testünk támogat minket, beindítja öngyógyító folyamatait. Új látásmódot veszünk észre, új megoldásokat, lehetőségeket találunk, belső párbeszédünk letisztul, gondolataink, érzéseink pozitívabbak, energikusabbnak, motiváltabbnak érezzük majd magunkat.

Mottóm: „A madarat nem úszni kell megtanítani, hanem levegőbe juttatni, ahol már magától szárnyalhat”.